A gyertya megolvad.
A viasz krémesre sűrűsödik, meleg és lassú, csúszik az izzadt bőrön. Szorosan tapad, puha, forró, és éppen a fájdalom határán.
A levegő nehéz lesz, édes a hőségtől és valami túl intimtől, amit nem lehet megnevezni. Az idő lelassul. A fény pislákol. A bőr lélegzik.
MIÉRT ILLESZKEDNÉL BE? TE ARRA SZÜLETTÉL, HOGY KITŰNJ.
Tudattalanul az előre meghatározott, társadalmilag helyes és szabványosított életmód zárt keretei között élünk, de kényelmesen érezzük magunkat benne, mert szeretnénk, ha a társadalom "normálisnak" tartana minket.
KRITIKÁTLANUL ÉLJÜK AZ ÉLETÜNKET.
A szabványosított életmód erőltetése megfosztja az egyént attól a mozgásterétől, hogy felfedezze valódi belső énjét, és
meggátolja, hogy belemerüljenek abba, ami a határokon túl van.
LÁZADUNK A NORMÁK ELLEN.